Emlékszem, kisgyerekként édesanyám minden este mesét olvasott az öcsémnek és nekem. Nem is tudom, hogy a Micimackót hányszor olvasta fel, majd később, amikor már tudtam olvasni, hányszor olvastam el én magamnak. Már elmúltam harminc is, mégis az egyik kedvencem a mai napig. És azóta is nagyon szeretek olvasni is, épp ezért igyekeztem az olvasás és a könyvek szeretetét elültetni a kezdetektől fogva a kisfiamban is. Születésétől kezdve mondókázok és mesélek neki, mert hiszem azt, hogy a mese megnyugtatja, tanítja és nem utolsósorban szórakoztatja. A rendszeres meseolvasás fejleszti a fantáziát és a szókincset, valamint minőségi időtöltést jelent a szülő és a gyermek számára is.

Először fejből meséltem a gyerekemnek, de valljuk be, ha az ember lánya nem J. K. Rowling és Andersen szerelemgyereke, egy idő után kifogy az érdekesebbnél érdekesebb történetekből vagy szimplán a gyerek unja meg azt a három amúgy elképesztően érdekfeszítő sztorit, amit anya variál estéről estére. Éppen ezért, amikor ez bekövetkezik, anya kénytelen áldozni a kapitalizmus oltárán. Mondjuk nekem ez nem okoz gondot, imádok vásárolni, könyvet vásárolni meg még inkább, főleg, ha azt a kisfiamnak veszem. Teljesen el tudok veszni a könyvesboltok gyermekrészlegének kínálatában, mert szerintem szuper gyerekkönyveket találhatunk. Óriási a választék már az egészen kicsik számára is. Kifejezetten szeretem az olyan könyveket, amikben rövid mesék és mondókák vannak, mert egyelőre a kisfiamat a pár perces történetek kötik le. Ezen nem is csodálkozom, kétévesen csak nem várhatom el tőle, hogy a Háború és békét hallgassa áhítattal. Nagy kedvencek most nálunk Skolik Ágnes könyvei, mind a Csibemese, mind az Első verses könyvem egyaránt. Mindkét könyv kimondottan a piciknek szól, gazdagon és színesen illusztrált, ami felkelti a kicsik figyelmét. A rövid meséken és verseken keresztül a gyerekek megismerkedhetnek az évszakokkal, az állatokkal és természettel. A kisfiam imádja a madárijesztő és Botond történeteit, a könyvhöz járó macis kirakót pedig szinte minden alkalommal ki kell rakni, amikor a könyvből olvasok neki. Olyan jó látni, ahogyan átéli és megéli a meséket, ahogyan elmerül a fantázia birodalmában.

Ezért mesélek neki, ahányszor csak tudok, ahányszor csak igényli.